Öngyilkos gyilkos Tiszavasváriban (Ágika)

FIGYELEM!!A történetben szereplő személyek,helyek,történések és nevek a képzelet szülöttei.Ha bármilyen hasonlóság van a valósággal,az csak a véletlen műve!!

2005.március 31-én (csütörtökön) B.Ádám – akit a ˝tiszavasvári láncfűrészes˝ néven ismer a város- kb. 18:00-kor brutálisan meggyilkolta az újságíró,illetve rádiós-műsorvezető K.Tamást,majd végzett a Kabay János Általános Iskola két portásával – a régivel és az újjal -, B.Zoltánnal és P.Andrással,akik – információink szerint – az iskola udvarán több társukkal együtt futballoztak.Valószínű,hogy féltékenységből elkövetett emberölésről van szó,hiszen Ádám halálosan szerelmes volt S.Vivienbe,aki 8 éve az osztálytársa.A ˝tiszavasvári láncfűrészes˝ 2005.március 31-én vallotta be Viviennek ( ebéd közben ),hogy 8 éve csodálja és bálványozza őt,ám erről a plátói szerelemről mindeddig nem tudott senki.A vallomás után Vivien elmondta hősszerelmesének,hogy már van „néhány” férfi az életében.Ádám elkeseredésében elkezdte kérdezgetni a jelenlevőket Vivien lovagjairól.A lány egyik kedves,segítőkész,barátságos - és még sorolhatnánk a jótulajdonságokat - barátnője beszélgetésbe elegyedett a – később gyilkossá vált – Ádámmal.A barátnő,S.Ágnes – segítőkészségéből kifolyólag – szívesen válaszolt a ˝tiszavasvári láncfűrészes˝ kérdéseire.A szerelmes fiú megtudta,hogy Vivi elég sok fiúval és férfival került szorosabb kapcsolatba.Amikor Ádám neveket kérdezett,Ági kiemelt néhányat a sok közül: -S.,akit Vivi az interneten ismert meg,és már elég régóta tartják a kapcsolatot.Ádám azonban letett arról,hogy végezzen S.-sel,mert a fiú egy távolabbi városban lakik -B.Zoltán,akit Vivi az iskolában ismert meg,és rövidesen bele is szeretett.A lány egyébként terhes tőle,a baba 2.5 hónapos ( a hasában ),de Vivi szerint a rossz nyelvek azt mondják,hogy nem is ő az apa... -P.András,akivel Vivien szintén az iskolában ismerkedett meg,hiszen Zoli után Andrást szerződtették,mint a Kabay János Általános Iskola hivatalos portása -K.Tamás,akit Vivi a Pulzus Rádióból ismer.Először a hangjába szeretett bele,majd amikor behívta őt,és néhány másik ( Tamás számára jelentéktelen ) hallgatót,akkor vált teljessé a vonzalom,ekkor teljesedett ki szerelmük.Ádám teljesen ledöbbent,hiszen személyesen ismerte Tamást,de ő nem mesélte neki kalandját Viviennel.A ˝tiszavasvári láncfűrészes˝ eddig barátjának tekintette a kedves,szellemes műsorvezetőt,ám ebben a pillanatban eltervezte,hogy holnaptól Tamás nem szellemes,hanem – találkozásuk után – már csak szellem lesz. -TD,akiről nem tudjuk pontosan,hogy kicsoda,mert barátnője csak ennyit látott Vivi füzetén: (szivecske) TD (szivecske) Ági és néhány osztálytársa elmondása szerint két ilyen monogrammú ember van Vivien ismerettségi körében:Torres Dani,és – egy másik osztályba járó fiú – T....Dénes... Még oldalakon keresztül lehetne sorolni Vivi barátait. De térjünk rá a bűntényre! 18:15 körül P. Ádám a tiszavasvári rendőrség előtti bokorban várta az éppen arra bicikliző K. Tamást. Mikor Ádám közelébe ért, a fiú - mivel jól ismerte - megszólította. "Helló, Tamás! Rég láttalak! Nézd már meg, hogy nem vagyok-e ott a sínek között!" Tamás - aki kiskorában sok logikai versenyt nyert és azt is megtanulta, hogy egy ember nem lehet egyszerre két helyen - elindult megnézni, ám amikor amikor megfordult, a "tiszavasvári láncfűrészes" előkapta zsebéből a lefűrészelt végű géppuskáját, és 10-szer belelőtt ártatlan képű barátjába, Tamásba. Ő azonban nem halt meg azonnal, hanem felpattant kis méretű Csepel biciklijére, és a szakközépiskola felé indult. Ám amikor a síneken próbált átjutni - levegőért kapkodva - akkor a semmiből hirtelen előtűnt a - máskor sohasem közlekedő Szputnyik 2005, az Oroszországból idetévedt, fénysebességgel közlekedő szupervonat, és úgy tépte szét a közkedvelt újságírót, mint hülyegyerek a meséskönyvet. Egy éppen arra sétáló NSZBKT (Nem szoláriumban barnult kisebbségi tag) észrevette a villanyoszlopokon lógó húscafatokat, és a fáról lecsüngő, vértől csöpögő táskát, és azonnal felhívta a sarkon lévő telefonfülkéből a tett helyszínétől alig 20 méterre lévő rendőrséget. A rendőrautó kb. 30 perc múlva ért oda, mert a táv közepénél lerobbant a Skoda típusú szolgálati autó, és meg kellett várniuk, amíg értük megy a rendőrség Zsiguli típusú személygépkocsija. Ezután megállapították, hogy a mentőket már felesleges kihívni. Miközben a húscafatok személyazonosságát találgatták, egyikük észrevette a táskát, és megnézte, hogy mi van benne. A tartalmából azonnal rájöttek, hogy kiről van szó, mert a táskában kb 100 ugyanolyan újság volt. Ennyi egyforma újságot pedig csak a főszerkesztő visz magával, hogy mindenkinek odaadja, aki szembe megy vele az utcán. Tehát amint megtisztították az újságot a vértől és a húscafatoktól, ezt a feliratot látták: A HÉT. Eközben gyilkos hősünk már elsétált a Kabay János Általános Iskolához. Célja az volt, hogy titkos barátnőjének, Sz. Szilviának elmondja hogy nem kívánja folytatni vele a kapcsolatot, mert nem tetszik neki, hogy mostmár nemcsak agyilag szőke. Szilviát nem találta meg, ezért szomorúan indult az udvar felé. Amikor kilépett az ajtón, megpillantotta Andrást és Zolit, akik éppen fociztak. Ádám fejében ördögi terv rajzolódott ki. Mivel - mint általában minden normális embernél - így nála is volt egy csomag fogfehérítő, cukormentes... bomba, ezért mindenképpen robbantani akart. Közelebb ment a futballozókhoz. Csodálkozva látta, hogy csak a két portás játszik. B. Zoltán az egyik kapuban, P. András a másikban. Így próbáltak egymásnak gólt lőni, de ez egyikőjüknek sem sikerült. Ádám közelebb ment a Kabay János általános Iskola szupernagy és ultramodern futballpályájához, és észrevette a fák mögött megbújó nézőket. Végignézett rajtuk, és sok ismerős arcot látott: B. Zoltán édesanyja, akit P. Ádám szülei jól ismertek; K. András rokona, K. Katalin; K. Sándor, aki az iskolában dolgozik, mint karbantartó (de reggelenként portásként funkcionál). Az elképesztően izgalmas meccset, - amelyen az eredmény a 30- percben 0-0 volt - nézte még néhány arra tévedt, pizzázni induló lány, akiktől távolabb meglátta szívszerelmét, élete értelmét, álmai asszonyát, Vivient, amint éppen azt kiabálja: "Hajrá András! Ne hagyd magad, szívem!" Ádámot ez annyira lesújtotta, hogy teljesen transzba esett, és csak akkor eszmélt fel, amikor imádott kedvese átsuhant a másik oldalra, és ott már így szurkolt: „Gyerünk édesem! A gyerek miatt is muszáj nyerned!” Zoli ezek után olyan erősen rúgta el a labdát, amilyen erősen csak tudta. De a labda nem a másik kapu felé ment, hanem kikanyarodott az Ifjúság útra. Zoltán kikocogott érte, de nem jött vissza rögtön. 10 perc múlva Vivien sírógörcsöt kapott, mert attól félt, hogy 6 hónap múlva születendő gyermeke apa nélkül marad. Jövendőbeli anyósa azonban megvigasztalta, és együtt indultak a kerítésen lévő kapu felé, de már nem is kellett kimenniük, mert K. András ellenfele megjelent a járdánál, majd fuldokolva ugyan, de boldogan integetett szeretett szeretteinek. Mindeközben Ádám félrevonult, hogy ördögi tervének minden apró részletét tökéletesítse. Nemsokára már ki is találta, hogy hogyan fog megszabadulni vetélytársaitól. A meccs ezután leállt egy kicsit, mivel Zoli annyira kimerült a 10 méteres futástól, hogy egyelőre nem tudta folytatni a fantasztikus, eseménydús mérkőzést. Utána Vivi, és Zoltán édesanyja – akinek nevét nem tudjuk – úgy döntöttek, hogy inkább hazamennek. Már csak pár szurkoló maradt, de 15 perc múlva már ők is elmentek. A lányok játszóterezni, illetve pizzázni, a többiek pedig minden bizonnyal meleg, kedves otthonukba, Így a szép, fákkal, bokrokkal, padokkal és virágokkal tarkított udvaron már csak három ember maradt: P. Ádám, a reménykedő ifjú; B. Zoltán, a fiatal apa; és P. András, az egyik szerető a sok közül. A „tiszavasvári láncfűrészes” fejében a bűntény apró kockái kezdtek összeállni egy nagy, Rubik-féle bűvöskockává. Így elindult a lassan felépüli Zoltán felé, és a labda anyagának elemzésével foglalkozó Andráshoz. Mikor odaért, hozzájuk, megkérdezte, hogy beszállhat-e. A portások – mivel még nem tudták Ádám igazi szándékát – szívesen mondtak igent. Ezután Bandi és Zoli beállt a kapuba, Ádám pedig, mint az egyetlen mezőnyjátékos elkezdte kicselezni saját magát. Ez történelmi pillanat volt, hiszen azzal, hogy a „tiszavasvári láncfűrészes” beszállt a játékba, megalakult a TSE Nagyon Kezdő Futballcsapata. Rövid játlk után Ádám ránézett az órájára, és a homlokára csapott. „Jézusom, mennem kell a konditerembe!” Ádám szünetet kért, és leült gondolkozni a padra. Nagy dilemmában volt: a testét még jobban izmosító konditerem, vagy a bomba felrobbantása az iskolában. Máris eldöntötte, hogy melyiket fogja választani, amikor meglátta, hogy Zoltán éppen képeket mutogat Andrásnak. Ádám nem látta pontosan a képeket, de lángész eszével – amilyen rajta kívül csak G. Andreának van a világon – rájött, hogy a képek Vivi ultrahangos vizsgálatán készültek, és a kis Tamáska látszik rajtuk. A gyilkos tehát meghozta élete legnehezebb döntését: 2005. március 31-én, életében először kihagyja a számára mindennél fontosabb gyúrást a konditeremben. Elővette hát zsebéből a bombát, és beletette a labdába, majd bedobta a két portásnak. Ők nem vették észre, hogy a labda közel 10 kg-mal nehezebb lett, é tovább játszottak vele. Ezután a furfangos gyilkos azt javasolta, hogy gyújtsák meg azt a „kiálló fonalat”, mert úgy izgalmasabb lesz a játék. A mit sem sejtő portások jó ötletnek tartották, így elővettek egy öngyújtót és meggyújtották a kanócot. Ádám elkezdett szaladni, de Zoltán és András nem mentek utána. A „tiszavasvári láncfűrészes” nem látta ugyan, hogy mi történt, amíg ő futott, de kb. 5 perc múlva ennyit hallott: BUMM!! – és így lett a Chocapic… Ezután elégedett, széles mosollyal arcán visszatért a már romokban heverő iskolához és boldogan sétálgatott az egykori Kabay János Általános Iskolán. Amikor megpillantotta a 24-es terem ajtajának földi maradványait, csak ennyit mondott ádidász márkájú melegítőjében, és niké sportcipőjében: „Ez az én STILLUSOM! De megígérem, hogy máskor betartom a munkahelyi etikett szabályait!” Ezután elsétált a régen udvarként funkcionáló területre Ahogy végignézett a rom – és chokapic-darabokon, a két portás maradványait nem látta, csak a padokét, de gondolta magában, hogy biztosan éppen a leültek a padra, amikor felrobbant a bomba. Ezután egy laza mozdulattal kihúzta zsebéből 2 tonnás láncfűrészét, és egy mozdulattal kettémetszette magát. A környékbeli házakból sokan elutaztak, de P. Tamás éppen otthon tanult. Ahogy meghallotta a robbanást, azonnal – vagyis a pezsgőbontás után – felhívta a tűzoltókat, a rendőröket és a mentőket. Miután ők megérkeztek, P. Tamás telefonált barátainak, hogy nem kell többé tanulniuk. A hír gyorsan terjedt a városban. Nemsokára a Kabay János Általános Iskola valamennyi tanulója a helyszínre érkezett, és P. Ádámot ünnepelték, hiszen ő ezzel a kis bosszúállással rengeteg 6-14 éves fiatal mindennapi problémáját oldotta meg. Ugyan a rendőrök nem találták meg a két portás fog- és testi maradványait, de mivel senki nem látta őket távozni az udvarról, ezért halottnak nyilvánították őket. Ez egy elég furcsa tényező az ügyben, de nem ez az egyetlen. Ugyanis a 24-es teremnél a rend őrei csupán egy láncfűrészt, és P. Ádám ruháit találták meg. De mivel a mellette fekvő fegyverről csorgott a vér, feltételezhető, hogy P. Ádám elhunyt. Felmerült, hogy esetleg mind a hárman földönkívüliek, de ezt a helyszínre érkezett, sokkos állapotban lévő Vivien cáfolta. Az ügyet azzal zárták le, hogy P. Ádám brutálisan meggyilkolta a szeretőket, majd végzett önmagával is. De a kérdés mindenkiben ott lappang: vajon P. Ádám, az elvetemült láncfűrészes gyilkos még mindig Tiszavasvári utcáin bolyong, és keresi a Viviennel bármilyen kapcsolatba került férfiakat? Ez örök rejtély marad…Egy újabb gyilkosságig…

Törióra életképek (Andika és én)

Ádám dumál,

Ági kajál,

Roland inkább zabálna,

De mégis inkább áll.

A szorgoskodó népség

Írja a sok rizsát,

Kamilla az ajtón kilép,

S megpillant egy kukát.

Brigi, Gitta beszélget,

Állja a sok strapát,

Adrienn vihogása

megőrjíti a tanárt.

Törióra eleje van,

Unjuk már a banánt,

Szorgos ujjak tömkelege

Készíti a puskát.

UNESCO-ról tanulunk,

De az eszünk máshol jár,

Csillagdalt dúdolgatva

Az óra végét várjuk már.

Aszongya a tanárnő,

Gázos ez az Unio,

A kukacos sonkáról beszél,

Hű, de izgi, hű, de jó!

A Cherry Coke-om mindjárt eldől,

Asszem mindjárt elalszok,

Egyszerűen, csak úgy helyből

Szu helyett „Szuv”-ot írok.

Elég gáz, de klaró,

Még néhány percet kibírok,

Ez így akkor sem baró.

Nándi feje asztalt fogott,

Szancsy nagyot okoskodott.

Enikő is unja nagyon,

Könyvét firkálja, de nagyon.

E két gyerek, ki ihlett órán,

Menne inkább matekra mán.

Még néhány perc, és szól a csengő,

Matekóra jön, ébresztő!!

Agresszív buszsofőr Tiszavasváriban (én)

2004 október közepén néhány tanuló, név szerint Andrea, Gitta, Jokó, Konrád és Vivien felhőtlen jókedvvel indultak a buszmegállóba, hogy a tiszavasvári helyijárat segítségével megközelítsék hőn imádott általános iskolájukat. Valójában ezen a napon kezdődtek a gondok, amikor a gyerekek a buszra felszállva helyet foglaltak. A megállóhoz közeledve odavonultak a buszsofőr-fülke mellé jelezvén, hogy leszállni szándékoznak. Ekkor a sofőr agresszív módon ráförmedt a gyermekekre, hogy „miért nem tudják megnyomni azt a pííííí gombot?!”. (leszállásjelzőt) Ebben a pillanatban a ritkán tapasztalt szavak hallatán az egyik gyönge lelki világú gyermek idegösszeroppanást kapott, de ez mellékes… Szóval a diákok megdöbbenve mentek az iskolába, ahol ezt senkinek nem merték elmesélni. Egy hét múlva, amikor újból busszal mentek, nem történt semmi probléma, megnyomták a píííí gombot, és nyugodtan leszállhattak a buszról. Persze innentől kezdve teljes stresszben töltötték azt a rövid időt a buszon, hiszen féltek a sofőr haragjától. Ez hónapokig így ment, és ez rendkívül megviselte a fejlődő lelki világú gyermekeket. Már kezdték elfelejteni az egész históriát, amikor újra kezdődött minden… A gyerekek április 19-én újra a megállóban várakoztak. Azt hitték, minden rendben van, a buszt látták lemenni, és várták, hogy az visszajöjjön. Telt-múlt az idő, de a busz még mindig nem jött. Végre húsz perc múltán megpillantották a helyijáratos buszt, de megdöbbenve tapasztalták, hogy nem lassít a megállónál… Igen, otthagyta a gyerekeket a megállóban a szakadó esőben, és még – a diákok elmondása szerint – integetett is nekik. Kétségbeesés uralkodott el a társaságon, de aztán megvárták a jóval később érkező buszt, és épp emiatt még vagy húsz percet áztak az esőben. Nem örültek a buszsofőr döntésének, miszerint nem állt meg, de valamilyen szinten megértették, hiszen késésben volt. A valódi gond viszont április 26-án kezdődött… A buszsofőr egyáltalán nem volt késésben, de esze ágában sem volt megállni. Tüzetesen megbámulta az újra szakadó esőben várakozó gyerekeket, majd elégedett, öntelt mosollyal arcán szemrebbenés nélkül továbbhajtott, sőt még meg is bőgette egy kicsit a motort a megálló előtt. Ekkor a diákok egy része sírógörcsöt kapott, hiszen imádott osztályfőnökük előző nap kihangsúlyozta, hogy mindenkinek be kell érni az iskolába 7 órára. Ez így sajnos lehetetlenné vált. A diákok bevárták a később érkező buszt, azzal jutottak el az iskolába. A buszon nem felejtették el elpanaszolni a másik a buszsofőrnek, hogy a J. István nevű sofőr milyen kegyetlenül otthagyta őket. Laci bácsi – a másik busz sofőrje – ezt döbbenten vette tudomásul, és a diákok látni vélték, ahogyan kirajzolódott az arcán a gyűlölet aziránt, hogy Pista milyen csúnyán elbánt az ártatlan gyermekekkel. Az iskolába érkezve a tanulók lelkileg összetörve, sírástól néha elfúló hangon közölték osztálytársaikkal és osztályfőnökükkel a sofőr kegyetlen tettét. Még aznap elterjedt a hír az iskolában, és a suli tanulói, dolgozói délután „le J. Pistával” transzparensekkel jelentek meg az általános iskola udvarán. A nagy tömegnyomorra azonnal felfigyeltek a város lakói, és az udvarra özönlött Tiszavasvári teljes lakossága. A tömeg közepén éppen az 5 szenvedő alany mesélte „élményeit”, és a beszámolót néha tapsvihar és örömujjongás szakította meg. A történet befejeztével döbbent csend lett úrra minden jelenlévőn, majd újra vastapsot lehetett hallani. Néhány perc múlva a jelenlévő felnőttek elindultak a Tivabusz székhelyéhez, és azonnali hatállyal leváltatták J. Pistát. Visszatérve az udvarra az 5 diák még nagyon sokáig autogramokat osztogatott, és hallgatták a rengeteg hálálkodót, akik azt ecsetelték, hogy mennyire boldogok, amiért nem kell semmilyen kellemetlen meglepetésre számítaniuk a buszra felszállva Gittának, Jokónak, Andinak, Konrádnak és Viviennek köszönhetően. A gyerekek megalapították „az agresszív buszsofőrök elleni szövetséget”, aminek mára több, mint 1734 tagja van. Az 5 diáknak május 16-án állítanak emlékszobrot a város főterén, és a rendezvényre mindenkit sok szeretettel várnak.