Szabó Magda Mózes egy, huszonkettő című művéből...

,,Ha találkozik két gondolat, nyilván megtorpan, talán köszön is egymásnak. Te nem szoktál ilyesmire gondolni, mikor este lehunyod a szemed, de még nem alszol, csak várod, hogy elaludjál? Nem érzed, hogy a szobád tele van gondolatokkal, amelyek mind jönnek valahonnan, mennek valahová, most éppen megpihennek, te meg ott fekszel, mint valami pókháló közepébe esett bogár, a gondolatok metszőpontjában, és azok fenntartanak, mint a küllők, nem szakadnak el alattad, mert erősek, érzed, hogy feszülnek, csak nem ismered a tartalmukat.”

,,…Akkor nem vett nekem mást, csak egy negyed kiló gyöngyöt. Mindenféle gyöngyöt, egy nagy, barma papírzacskóban hozta haza, és nevetett, mikor látta, mennyire örülök neki. Régen, míg fiatalabb volt, néha tudott csodálatos is lenni, volt, hogy azt képzeltem, talán ért engem, ha nem is teljesen, de valamennyire ért; valamikor gyerekkorában talán ő is beszélte a mi nyelünket, csak később idegenek közé került, elfelejtette, és most már csak szavakat tud kivenni a beszédünkből, azt se mindig pontosan, de azért olykor mégis megérti, mit kiáltozunk egymásnak és a világnak. Ilyen volt a gyöngy, annak a régi anyanyelvnek egy szava, arra még valamiképpen emlékezett.

   Mind a kettőnket összeszidtak miatta, nagyanyám azt mondta, lesz itt piszok, majd elgurítom a gyöngyöket, szedheti össze, aztán meg ráhágok, mert lusta leszek utána bújni a székek alá, csak szétroppan, beleporlik a szőnyegbe, neki kell majd kikefélni. A gyöngyök ott voltak már egy nagy dobozba kiborítva, mindenféle színűek voltak, csak úgy villogtak a fényben, anyám azt mondta, hát nem vagyok elég cifrálkodó és ízléstelen, nem teszek így is a fejemre meg a fülembe mindenféle marhaságot, most kellett még ez a gyöngy is. Hallgattunk, félreraktam a dobozt, leültünk a vacsorához. Égett a villany, mikor befejeztük az evést, eloltottuk a csillárt, csak az egyik hátsó kis lámpa égett, apám odaült mellé olvasni.

   Akkor láttam meg a fejét. Nem a feje volt, csak a feje árnyéka, úgy esett rá a fény, hogy az árnyképe ott látszott mögötte azon a nagy falfelületen, ahol most a kisebbik perzsa lóg, de pár évvel ezelőtt még nem volt ott semmi. És akkor az jutott eszembe, hogy egyszer meg fog halni, elveszítem, pedig szeretem őt, és kétségbeestem a rémülettől, hogy nem tudom megőrizni és megtartani magamnak addig, amíg még én is élek, mert betelik rajta a természet törvénye, elpusztul, hamarabb elnyeli a sír, mint engem. Arra gondoltam, meg kell őt mentenem, meg kell akadályozni, hogy ne lássam többé majd egyszer, és akkor kihoztam a rajzceruzámat a tolltartómból, és ott, ahol a sziluettje látszott utána húztam a falon vastagon, erős, fekete vonással, boldogan, mint akinek sikerült legyőznie a halált. És a kép ott volt, pontosan követtem a feje formáját a vastag, zsíros grafittal, újra meg újra áthúztam a vonalat, hogy határozottabb legyen, és mikor végre elkészültem, megálltam apám előtt némán, és csak néztem rá. Felpillantott a könyvéből, el is mosolyodott, ott álltam előtte, bámultam rá, hallgattam, nem voltak, nem is lehettek szavaim. Azt éreztem, megmentettem a haláltól, és ez boldoggá tett, pedig akkor még nem is tudtam, mennyire retteg tőle.

  – Mi van? – kérdezte, és csak mosolygott. – Min derülsz, Hugi?

Nem szóltam, a pillanat túl személyes volt, túl titokzatos, Megoszthatatlan másodperc volt, egy kicsit szégyelltem is az élményt, mint valaki, aki megmentette egy embertársa életét, de nem szól róla, nehogy azt higgyék: halált vár. Álltam mellette, várakoztam, tudtam, hogy előbb-utóbb észreveszi.

   Anyám vette észre, rögtön, mihelyt visszajött a konyhából. Nem kérdezték meg, miért csináltam, nem is lehetett volna megmagyarázni, nem voltak nekem pontos fogalmaim vagy kész szavaim, csak sírni tudtam, míg vertek, és aztán be kellett hozni a szivacsot és a lavórt, és mikor készen voltak a veréssel, odatérdepeltettek a falhoz, és azt mondták, le kell mosnom a képet.

  Üvöltöttem. Nem, mert fájt az ütésük, hanem mert féltettem őt, féltettem az apámat, aki nem tudja, mit csinál, mikor enged anyámnak és belenyugszik, hogy eltüntessük a képét, féltettem, hogy elpusztítja az egyetlen lehetőséget arra, hogy megmaradjon valamiképpen, s úgy kell majd nekimennie annak, ami még rá vár, hogy én nem rögzítettem a vonásait.  ,,Ne! – sikoltoztam. – Kérem, ne!” Hozzá is odarohantam, átöleltem, lefejtette a karjaimat. Most már tudom, hogy anyámtól félt, hogy mindig rettenetesen félt az anyámtól, nem bánta volna ő, ha ott a képe a falon, csak nem mert megvédeni, mert nemhogy én, tíz gyerek összevéve nem érte volna meg, hogy elszabaduljon a pokol. Még dolgoztam, nézett ő is, állt mögöttem, nem volt vidám, de nem mentett meg, és akkor már tudtam, hogy mire eltüntetem a képét, eleven vonásait is kimostam magamból, nemcsak a rajzot a falról. Vacsorát már ettem, azzal nem tudtak megbüntetni, hogy nem kapok az ételből, de gyöngyöket elvették tőlem, anyám vette el, sokáig nézte, rázogatta, aztán kihajolt az balkon, és kiborította a doboz tartalmát az úttestre, csak úgy záporoztak lefelé a gyöngyeim a harmadik emeletről. Ott minálunk nagy volt a forgalom mindig, arrafelé megy az a sok kocsi a temetőhöz. Másnap, mikor iskolába mentem, láttam a betonon a gyöngyök nyomát, porrá őrölték mindet a járművek; mindenféle színű üvegpor csillogott a napban.”

,,Szülei közül az apját szerette jobban, egyetlen gyereke volt, járt a nyomában, mint egy kutya, Folyton ki akarta mutatni mennyire rajong érte, egyszer egy nyáron, egy egész nyáron át, amikor külföldön nyaralt egy rokonukkal, kavicsot szedett neki, csodálatosnál csodálatosabb kavicsokat. A kavicsok drágakövek voltak, a piros rubin, a fehér gyémánt, a sárga topáz. Ez olyan nyilvánvaló volt, hogy mikor hazavitte, szükségtelennek érezte magyarázni. Ahogy kirakodott, apja íróasztalára lopta a kavicsos dobozt, annyira tele volt a szíve érzéssel és az ajándékozás örömével, hogy nem is bírta végigvárni, míg megtalálják, elbújt a köszönet elől, szégyenkezett. Ebédnél az apja azt mondta az anyjának, ki nem állhatja, ha a szobáját gyerekszobának nézik, egy doboz ronda követ talált az asztalán, kivágta tüstént; legyen szíves ügyelni rá, hogy ilyesmi ne forduljon elő többé. Ő az abroszt nézte, győzködött a nagy, nem gyermeknek való evőeszközzel…”

– Viszed a gyerekkorodat? – kérdezte Klári, és iparkodott, hogy sima legyen a hangja, nyájas és közömbös. – Macit, szalagot, noteszeket?

 – Nem volt gyerekkorom – mondta Hugi.

 Az öregasszony bejött, hozta Hugi menyasszonyi ruháját, felakasztotta a vállfára, hogy kihűljön, és felvehesse. Klári csak állt, nézte a dobozt az asztalon, Huginak szokatlanul kis keze volt, alig érték át gyerekes ujjai.

 – Csak neked volt gyerekkorod – folytatta Hugi, mikor a nagyanyja behúzta maga mögött az ajtót –, neked meg apámnak. Izgalmas lehetett, mert folyton róla beszéltetek. Volt egy nagy kertetek, hátul rengeteg orgonával, a Hűvösvölgyben, és kecskét tartottatok, mert az adott tejet is. Az apád korán meghalt, neked magántanítványoknak kellett órát adni, pedig még csak tizennégy éves voltál, és szerettél volna biciklit, de nem kaptál. Szegények voltatok, nem telt rá.

  A kecske, amely majdnem negyven éve halott volt már, visszamekegett rá valami különös dimenzióból. Rettenetes hangja volt. Nem emlékezett rá, hogy beszélt a kecskéről a gyerekeknek. Elfelejtette.

 – Apa meg gazdag volt, minden nyáron elvitték a tengerhez. Mikor kagylóba lépett, professzort hívtak ki hozzá Genovából San Remóba, nem is volt jó a közönséges orvos. Most is ott a heg talpán. Láttad valaha?

  Nem látta. Olyan volt az egész, mintha csak álmodná. Hugi levette az otthoni ruháját, elkezdett öltözködni. A bő menyasszonyi szoknya alól hallatszottak a szavai, nem reálisabban, mint az imént a kecskemekegés.

 – Lovagolt is, kinn a Városligetben, vitte a nevelője, Stauffer úr. Pónilovon. Linának hívták a lovat, szelíd volt, aztán egyszer valami betegséget kapott, agyon kellett lőni. Borzasztó volt, apa sokáig siratta. Te is sokáig sírtál, mert egyszer beleejtetted a labdádat a Dunába a Margit hídról. Utána akartál ugrani, nem volt más labdád.

  Ott állt készen, az övét igazgatta. A kecske is ott volt a szobában valahol, hallatszott a hangja, és a szőnyegen, amely még a gileádi szőnyeg volt, mélykék, igazi, süppedős, ott gurult a labda is. Most világosan emlékezett már a labdára, angyal volt rá festve, hosszú hajú angyal, és ott járt a szőnyegen egy kisfiú, akinek a talpából csorgott a vér, és egy lovacska is ott feküdt szelíden, megadóan eleresztetve a lábát, ahogy a halott lovacskák szoktak heverni

    Szól a gitár

• Megpendül a húr, szárnyra kél egy hang,
• Mind ki hallja, azt örvényként rázza,
• Mélyre hatol, mindent letarol,
• Újraépít, bódít, józanít, Ostromával felszabadít.
• Mozdul egy ujj, és sír a gitár.
• Az öledbe búj, s már nem érdekel,
• Hogy lesz-e holnap, volt-e tagnap,
• Tiszta a véred, dobban a szíved,
• Szól a dallamod.
• Hangszerrel karodban, készakarva,
• Győztesként rohansz az életben,
• Kérő szemek hívnak, hálával búcsúznak,
• Bánatra öröm jön.
• És az élet tengerén sodródva partra vetődsz,
• S ha már minden zajt megszűnni hallasz,
• Akkor szemed lehunyva elnémul a világ,
• És csak a te dalod játssza még a gitár...

/Köszönet a versért Atyi Alexandrának, osztálytársamnak :)/

"A jó barát az az ember, aki az emberiség azon részéhez tartozik, akivel emberi módon tudunk viselkedni."

"Nagyra becsülöm azt a barátom, aki időt talál számomra a naptárában, de még jobban szeretem azt, aki elő sem veszi a naptárát, ha rólam van szó."

"A jósors szerzi, a balsors próbára teszi a barátokat."

"Az igaz barát az, aki ismer, de ennek ellenére szeret."

"A barát az, aki megérti a múltad, hisz a jövődben, és elfogad annak, aki vagy."

"Egy barát olyan, akár egy téli lámpás: minél régibb a barátság, annál nagyobb a fény."

"Sose magyarázkodj. A barátodnak nem kell, az ellenséged nem fogja elhinni."

"A barátság sohasem felejt. Éppen ez a csodálatos benne."

"A jó barát garantálja, hogy kihoz a börtönből, de az igazi barát ott fog ülni melletted, amíg ki nem szabadulsz."

"Barát az, aki akkor is hibátlan tojásnak lát, he éppen van rajtad egy kis repedés."

"Kétfajta ember létezik a földön; az őszinte ember, és egy olyan, akinek vannak barátai..."

"Csak azok látják meg a világot a maga valóságában, akiknek a szemét tisztára mosták a könnyek..."

"Ne sírj, mert vége lett! Mosolyogj, mert megtörtént!"

"A magány az, amikor belenézel a tükörbe, és a semmi néz vissza rád."

"Mindenki úgy él, ahogy tud. Nem úgy, ahogy szeretne."

"Ne vesztegesd az idődet arra, aki nem tart téged arra érdemesnek, hogy veled töltse."

"Légy büszke arra, amit eddig elértél, s higgyél abban, hogy milyen messze tudsz még elmenni."

"A remény jó dolog-talán a legjobb. És a jó dolgok sosem halnak meg."

"Aki másokat ismer, okos. Aki magát ismeri, bölcs. Aki másokat legyőz, erős. Aki önmagát legyőzi, hős."

"Ha a tüskére figyelsz, nem fogod érezni a rózsa illatát."

"Gondolkodj cselekvő emberként, és cselekedj gondolkodó emberként."

"Jobb a füllentés, ha jót akar, mint az igaz szó, mely rossz szándékot takar."

"Két ember között a legrövidebb út egy mosoly."

"Nem megbotlani szégyen, hanem az, ha egy botlás után képtelen vagy talpra állni."

"A jó jóságot ébreszt."

"Azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne."

"Aki jót tett, hallgasson, aki kapta, beszéljen róla."

"Gondolkozni nehéz, ezért a legtöbben ítélnek."

"A tűz, amely világít, az a tűz is, amely emészt."

"A nevetés félelmetesebb fegyver, mint a kard."

"Ha igazad van, megengedheted magadnak, hogy megőrizd a nyugalmadat. Ha nincs igazad, nem engedheted meg, hogy elveszítsd."

"Egy gödör ásását leszámítva nagyon kevés olyan dolog van, amit legfölülről lehet kezdeni."

"Aki tanul, de nem gondolkodik, elveszett ember. Aki gondolkodik, de nem tanul, nagy veszélyben van."

"Lehet, hogy csak egy ember vagy ezen a világon, de valakinek te jelentheted magát a világot!"

"A legdrágább kő, mindent karcol, de maga nem tűr karcolást. A legdrágább szív inkább vérzik, de nem sebez meg soha mást."

"A szerelem mindent pótol, a szerelmet nem pótolja semmi."

"Akit szeretünk, azt soha nem ismerhetjük meg igazán. Nem azért, mert kiismerhetetlenebb, mint más, hanem azért, mert többet akarunk tudni róla"

"AZ igazi szerelemben egyik fél sem parancsol. Mindkettő engedelmeskedik."

"Fájni kell a szívnek, ha igazán szeret, mert fájdalom nélkül szeretni nem lehet."

"Valakit megszeretni egy perc is elég, valakit elfelejteni egy élet is kevés."

"Amikor úgy néz rád valaki, mintha te lennél az utolsó csoda a Földön, az szerelem."

"Szeretni semmi. Ha szeretnek, az már valami. Ha szeretsz és szeretnek, az a minden."

"Férfi és nő. Hogy érthetnék meg egymást? Hisz mind a kettő mást akar - a fárfi nőt, a nő férfit..."

"Nehéz dolog, hogy ne szeress, de nehéz az is, hogyha szeretsz. A legnehezebb, ha hiába szeretsz."

• Ne csüggedj, hisz ifjú vagy, s minden elérhető,
• Ha van benned bátorság, remény, s szeretni erő...

• Lehet, hogy gyenge még a hangunk,
• Lehet, hogy léptünk még bizonytalan.
• De indulunk, a szépet, a jót akarjuk,
• Érezzük, hogy hitünknek szárnya van.

• Jegyezd meg jól, de ne csüggedj soha,
• Remény, csalódás, küzdelem, bukás,
• Sírig tartó versenyfutás.
• Keresni mindig a jót, a szépet,
• S meg nem találni - ez az élet.

• Régi harcok, régi, kopott könyvek,
• Mosoly, derű, néha fájó könnyek.
• Múlik minden, rohannak az évek,
• Búcsút intünk, régi diákévek.

• Minden elmúlik, mint az álom
• Elröpül, mint vándormadár,
• Csak az emlék marad meg a szívben,
• Halványan, mint a holdsugár.

"Önmagunk megismerése a legnagyobb utazás, a legfélelmetesebb felfedezés, a legtanulságosabb találkozás."

"Az egyetlen dolog, amit az emberi természetről biztosan tudunk, az, hogy változik."

"A múltat csak előrefelé lehet élni, de csak visszafelé lehet megérteni."

"Nem az idő halad, mi változunk. Egy század, egy nap szinte egyre megy."

"A láng nem azért láng, mert megvilágít két vagy húsz tárgyat az asztalon. Azért láng, mert önmaga."

"Mindegy, hogy melyik oldalon állsz,mindig találsz magad mellett olyanokat, akiket a másik oldalon szeretnél látni."

"Ha bármit kidobsz, éppen akkor lesz rá szükséged, amikor már végképp nem tudod visszaszerezni."

"Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer négy ember. Név szerint: MINDENKI, VALAKI, BÁRKI és SENKI. Egy szép napon szóltak Mindenkinek, hogy akadt egy fontos munka, amit sürgősen meg kell csinálni. Mindenki biztos volt benne, hogy Valaki megcsinálja. Bárki megcsinálhatta volna, viszont Senki se csinálta meg. Valaki dühös lett emiatt, mivel ez Mindenki dolga lett volna. Mindenki úgy gondolta, hogy Bárki megcsinálhatná, és Senki nem vette észre, hogy Mindenki kerüli a munkát. Végül Valaki lett az, akit Mindenki okolt, amiért Senki nem csinálta meg azt, amit Bárki megtehetett volna..."

"Láss a leírt sorok mögé, értsd meg az üzenetet, jegyezd meg, majd soha többé ne felejtsd el!"

"A szeretet kitágítja a szívedet, és belülről naggyá tesz."

"A szeretet Isten ajándéka, benne van a mindenségben, és minden egyes homokszemcsében. Szeress minden levelet, Isten világosságának minden sugarát. Szeresd az állatokat, szeresd a növényeket, szeress mindent. Ha mindent szeretsz, fel tudod fedezni a dolgokban az isteni rejtélyt. Amint egyszer felfedezted, napról napra jobban meg fogod érteni. Végül eljutsz majd odáig, hogy szeretetedben magadhoz öleled az egész világot."

"Nem az emberek készítették el az élet szőttesét, mi csupán egyetlen szál vagyunk benne. Mármit teszünk ezzel a szőttessel, önmagunkkal is tesszük. Minden összefügg, minden kapcsolódik."

"AZ IDŐ túl lassú azoknak, akik várnak; túl gyors azoknak, akik félnek; túl hosszú azoknak, akik gyászolnak; túl rövid azoknak, akik örvendnek. Ám azoknak, akik szeretnek, az idő nem számít."

Amit megtanulhatunk a kutyáktól:

1. Ha szeretteid hazaérnek, rohanj az üdvözlésükre!
2. Ne tűrd szótlanul, ha megtámadták a területedet!
3. Naponta fuss, kergetőzz és játssz!
4. Légy hűséges!
5. Soha ne mutasd magad olyannak, amilyen nem vagy!
6. A hazugságot, akár a csontot, hiába ássuk el - valahogy mindig napvilágra kerül.
7. Ha valakinek rossz napja van, maradj csendben, ülj le mellé, és gyengéden dörgölőzz hozzá!
8. Élvezd a séták egyszerű örömét!
9. Ne harapj, ha a morgás is elegendő!
10. Boldogságodat ne szégyeldd kimutatni!
11. Akármilyen gyakran kritizálnak, ne vágj vissza, ne sértődj meg!

"Képzeld el, hogy létezik egy bank, amely számláid fedezeteként minden reggel 86 400 Ft-ot helyez a bankszámládra. Ez az összeg nem vihető át a következő napra. Amit ebből napközben nem használsz fel, azt esténkét törlik a számládról. Mit tennél ebben a helyzetben? Természetesen felhasználnád az utolsó forintig! Mindannyiunknak van egy ilyen bankja. A neve: IDŐ. Minden reggel 86 400 másodperc áll a rendelkezésedre, minden éjjel pedig veszteségként írják le azt az összeget, amit elulasztottál jó célok érdekében befektetni. Nem vihető át a felhasználatlan pénz, és nem lehet túllépni a megengedett határt. Minden nap egyben új számla megnyitása is számodra. Minden éjszaka pedig kiürítik az aznapi maradékot. Ha elmulasztod felhasználni a napi betétedet, az a Te veszteséged. Nincs visszaút! A jelenben kell élned a mai betétedből. Fektess be úgy, hogy a legtöbbet kapj vissza belőle, mint EGÉSZSÉG, BOLDOGSÁG, SIKER! AZ IDŐ ROHAN, HOZD KI A LEGTÖBBET A MÁBÓL! Ahhoz, hogy felismerd, mennyit ér EGY ÉV, kérdezz meg egy év-vesztes egyetemistát! Ahhoz, hogy felismerd, mennyit ér EGY HÓNAP, kérdezz meg egy anyát, aki koraszüléssel hozta gyermekét a világra! Ahhoz, hogy felismerd, mennyit ér EGY HÉT, kérdezd meg egy hetilap főszerkesztőjét! Ahhoz, hogy felismerd, mennyit ér EGY ÓRA, kérdezz meg egy szerelmes párt, akik találkára várnak! Ahhoz, hogy felismerd, mennyit ér EGY PERC, kérdezz meg egy utast, aki lekéste a vonatot! Ahhoz, hogy felismerd, mennyit ér EGY MÁSODPERC, kérdezd meg azt az embert, aki épp most került el egy balesetet! Ahhoz, hogy felismerd, mennyit ér EGY SZÁZADMÁSODPERC, kérdezz meg egy olimpiai ezüstérmest! Minden pillanatod kincset ér. Annál is inkább, mert megosztva azt valakivel, aki kivételes a számodra, elég, hogy jól teljen az időd. ÉS NE FELEDD, HOGY AZ IDŐ SENKIRE SEM VÁR. A tegnap történelem. A holnap misztikum. A ma ajándék. Azért is hívjuk jelenLÉT-nek. A barátaink ritka ékszerek. Ők azok, akik mosolyra fakasztanak és bátorítanak, hagy SIKERES legyél."

"A legjobb út a hazugság elkerüléséhez, hogy ne tegyél olyat, amit hazugsággal akarnál eltakarni."

"Ha valaki bármit is nyer a hazugságnak köszönhetően, az csak rövid ideig tart. Amit az igazság útján nyerünk, az örökre megmarad."

"Az igazság néha fáj, de meg lehet mondani szeretettel, ami máris gyógyír erre a fájdalomra."

"Lehet, hogy mindenféle hazugságot fogsz hallani magadról, de te sose hazudjál!"

• Csak havazás-ez hát a tél
• és nem volt soha más.
• S ha hull a hó, mint puha takaró,
• mit betakar, mindegy miért,
• de véget ért,
• csak kis időre szólt.
• Ha fáj is mondd,
• hogy vége, ennyi volt.
• Mert jön a nyár,
• kitisztul ég és láthatár,
• s ha majd múlnak az évek
• ottmarad a szíveden,
• ha nem is látod már
• mint nappal fenn a Hold.
• Hát botran mondd,
• hogy vége, ennyi volt!
• Csak körförgás-ez hát az élet
• nem lesz soha más,
• mert véget ér
• minden ősz és tél,
• a tavasz és a nyár,
• hát mondd, hogy nem is fáj!
• Good bye!

"Hiába a virág, ha nem hagyon, hogy nyíljon, hiába a szív, ha nem hagyod, hogy szóljon."

"Összetörheted a vázát, de a rószák illata megmarad örökre!"

"...a remény soha nem más, mint félelem attól, amire nagyon vágyunk, s amiben nem bízunk és nem hiszünk igazán."

"Már tudom: a Világ nem tőlem forog, hanem velem."

"A zenének hangosan kell szólnia, hogy ne halljuk, hogyan omlik össze a világ..."

"Csak kétféleképpen élheted az életed. Vagy abban hiszel, hogy a világon semmi sem varázslat. Vagy pedig abban, hogy a világon minden varázslat."

"Nincs annyi sötétség az egész világon, hogy akár csak egyetlen kicsi gyertya fényét is kioltsa."

"A lehetetlen csupán egy nagy szó, amellyel a kisemberek dobálóznak, mert számukra könnyebb egy készen kapott világban élni, mint felfedezni magukban az erőt a változtatásra. A lehetetlen nem tény. Hanem vélemény. A lehetetlen nem kinyilvánítás. Hanem kihívás. A lehetetlen lehetőség. A lehetetlen múló pillanat. A lehetetlen nem létezik."

"Ha Életed rögös útján megbotolsz, ott vannak a jóbarátok, hogy támaszkodhass beléjük, s ha elesel, ők akkor is ott vannak, hogy karjukat nyújtsák neked, felsegítsenek. Ne feledd, te is ilyen támasz, s segítő kéz vagy nekik! /Victoria F. O./"

"...és a halál, amely mindennek véget vet, végez azzal, aki vágyai nyomán az érzéki szenvedély rózsáit szedi..."

"Ahhoz, hogy duzzogó arcot vághass, hatvanhét izmot kell megmozgatnod, a mosolygáshoz viszont csak tizenhatot. Takarékoskodj az erőfeszítéssel!"

"Aki magát lealacsonyítja, fölemelkedik, aki fölemeli magát alább kerül."

"Mielőtt megszólalsz, gondold végig, szebb-e, mint a csend, amit megtörsz vele..."

"A hullám elcsitul, de az óceán megmarad. /Taiszen Desimaru/"

"Aki rögös úton indul el, megkapja fáradsága jutalmát, ám csak hosszú évek távolában. A választás mindig kockázatos, döntésünk helyességére soha nincsen biztosíték."

"Boldogságodat egyedül azok a dolgok korlátozzák, melyeket te magad kitalálsz."

"Nem az a kedvesség, ha megtesszük, amit felebarátunk kér, hanem az, ha örömünket leljük abban, ami másoknak kedvére való; a többi csak leereszkedés. /Joseph Joubert/"

"Nem az a legnagyobb baj, ha rossz dolgok történnek velünk. A legrosszabb az, ha semmi nem történik."

"Az embernek úgy kell élnie, amint gondolkodik, mert másként előbb vagy utóbb úgy fog gondolkodni, amint él."

"Tanulni annyi, mint felismerni, amit régóta tudsz.
Cselekedni: bizonyságot tenni arról, hogy tudod.
Tanítani: emlékeztetni másokat, hogy tudják ők is, ugyanolyan jól.
Valamennyien tanulók, cselekvők, tanítók vagyunk."

"Aki ismeri az embereket, az okos. Aki ismeri önmagát, felvilágosodott. Aki másokat legyőz, az erős. Aki magát győzi le, hatalmas."

"Ügyelj gondolataidra, mert azok szabják meg szavaidat, ügyelj szavaidra, mert azok szabják meg tetteidet, ügyelj tetteidre, mert azok szabják meg szokásaidat, ügyelj szokásaidra, mert azok szabják meg jellemedet, és ügyelj jellemedre, mert az szabja meg sorsodat."

"Szabaddá válunk, mert nem kényszerülünk rá, hogy csupán azt érezzük, amire megtanítottak."

"A tízezer mérföldes utazás is egyetlen lépéssel kezdődik."

"Vannak embertársaink, akiknek parányit fejlettebb az énjük. Az ilyenek tudat alatt két csoportra osztják a maradék emberiséget: azokra, akikből hasznot húzhatnak, és a többiekre - a haszontalan és akadékoskodó hülyékre. /Jiri Menzel/"

"Semmiféle dolgot nem lehet sem szeretni, sem gyűlölni, amíg meg nem ismertük."

"Tudod, hogy intézd bölcsen életed? Légy víg! - ha nem megy, légy elégedett. /Goethe/"

"Az istenek a nőknek fegyverül adták a szépséget. /Anakreon/"

"A fontolgatással gyakran elmúlik az alkalom. /Publilius Syrus/"

"Ha majd kivágtad az utolsó fát, megmérgezted az utolsó folyót, és kifogtad az utolsó halat, rádöbbensz hogy a pénz nem ehető. /indián szólás/"

"Nincs fehér és fekete, minden relatív, az egyetlen kérdés, hogy képes vagy-e a sötétebb dolgokat is világosabbnak látni..."

"Ahol sok a fény, ott sok az árnyék is."

"Csak a káosz mérhető, a rendnek nincsenek dimenziói... Csak a csendnek van mélysége, mint a szeretetnek. A béke nem megvásárolható, nem az intellektus találmánya. Sem imádság, sem alku nem tesz tulajdonosává. A meditáció béke. Az én feladása a szeretet."

"A szív és az értelem ellentmondásában a szívedre hallgass."

"Mindenik embernek a lelkében dal van és a saját lelkét hallja minden dalban. És akinek szép a lelkében az ének, az hallja a mások énekét is szépnek. /Babits Mihály/"

"Ne azzal törődj, ki hogyan vélekedik rólad. Egyedül az számít, gondolataid, cselekedeteid hogyan hatnak vissza rád."

"A szerelemben nincs nyugalom, mert az, amit elértünk, csak egy újabb kiindulópont ahhoz, hogy még többre vágyódjunk . /Proust/"

"A természet tövisek közé rekeszti a rózsát. Nem azért hogy bántsa, hanem, hogy oltalmazza."

"Vad vagyok, s kezelhetetlen. Nem tudsz megállítani, nem tudsz megérteni... Én vagyok az Ifjúság."

"Mindenki az emberiséget akarja megváltoztatni, senki sem önmagát!"

"Sokféle bűnös dolgot teremtettek az istenek; de a Káosz szépsége mindközül a legundokabb."

"Az életet álommá kell átalakítani, s álmunkból valóságot formálni."

"Titkos írás az arc, de annak, aki a kulcsát bírja, nyitott könyv. /Jókai/"

"A szerelem elűzi az időt. Az idő a szerelmet."

"Az élet olyan, mint a rajzolás: néha gyorsan és határozottan kell cselekednünk, a dolgokat erélyesen kézbe vennünk, és arról gondoskodnunk, hogy a nagy vonalak villámgyorsan előttünk álljanak. Semmiféle lagymatagságnak, kételkedésnek itt nincs helye, a kéz nem remeghet, a szem nem pisloghat ide-oda, hanem egyedül csak arra irányulhat a tekintet, ami előttünk van. /V. van Gogh/"

"...mindenképpen jobb tönkremenni, mint másokat tönkretenni. /V. van Gogh/"

"Balsors ha sújt rád, őrizd meg lelki nyugalmadat, és ne szédülj meg akkor se, ha szerencse ér."

"A szeretet nem adó, vagy követelés, mely mögött ott áll a végrehajtó. A szeretet úgy árad, mint a napfény: csöndesen és állandóan - egyedül a maga csodatévő hevétől."

"A szeretet lángjaiban a legkeményebb vasnak is meg kell olvadnia. Senki sem téríthet el engem ettől a meggyőződéstől, mert a tapasztalás tanított meg rá. /Gandhi/"

"Ha nem mutatják ki a szeretetet, gyakran nem is érzik. /Shakespeare/"

"Egyáltalán ne vitatkozz többé arról, hogy milyennek kell lennie a jó embernek, hanem légy olyan."

"Az emberi természet olyan, hogy mindennél jobban szereti azt, ami elveszett: annyira visszasóvárogjuk azt, amit elvesztettünk, hogy sokkal kevésbé becsüljük meg azt, amink megmaradt... /Seneca/"

"A legnagyobb hatalom, önmagunknak parancsolni. /Seneca/"

"Mindenki bölcsebb, ha mások baját kell megítélni, mintha a saját ügyét..."

"A bölcsesség legfőbb tiszte és tanújele, hogy a szavak és a tettek összecsengenek."

"Akkora ereje van a becsületességnek, hogy még az ellenségeinkben is szeretjük. /Cicero/"

"Tudni annyi, mint mindent sajátunkká tenni, nem függeni a példától, és nem sandítani vissza a mesterre. /Seneca/"

"Ne külső szépségeddel tündökölj, hanem a tetteid legyenek szépek!"

"Ha erős vagy, légy szelíd, hogy a környezeted inkább tiszteljen, mint féljen tőled. /Khilón/"

"Minden szertartásrend a felfordulás kezdete. Ha szertartás kell a hűséghez és bizalomhoz, akkor a hűség és a bizalom már oda van."

"Ha sokat bizonygatod saját korlátaidat, bizony köréd épülnek."

"Minden félelem - hívás. Ha nagyon sokáig és intenzíven félsz valamitől, előbb-utóbb odajön hozzád."

"Üres fejjel lehet megélni, üres gyomorral nem. /Móra Ferenc/"

"Az öröm művészete abban áll, hogy önmagából táplálkozik. Nem szorul alkalomra, erőltetett csiholásra, mert akkor szalmalánggá válik, amelynek ellobbanása után mélyebbnek tűnik a sötétség."

"A gyógyító öröm egyenletes napsütés belül. Ez az élet kiolthatatlan lángja, amely kezdet nélküli s végtelenbe rezgő derűvel világítja meg a körülötte hullámzó erők szimbólumokban kifejeződő jelbeszédét."

"A tehetetlen, csüggedt várakozás olyan magatartás, amely semmiféle kontaktust nem képes bekapcsolni. Ennek következtében a gondolatvilág és a lélek frissítő áramok híján sínylődik. A legkedvesebb vendég sem mer belépni hozzád hívás nélkül!"

"Ne becsüld le az apró lángot, amelyet lényed középpontjában fellobbantasz! Figyeld meg, hogyan hat egyetlen gyufaláng a néma, mély éjszakában reménytelenül figyelő tömegre! Középponttá, reménnyé, támaszponttá válik."

"A legkegyetlenebb hazugságot gyakran a hallgatás fejezi ki. /Stevenson/"

"A ködfejlesztés jó mimikri néha, de megvan az esélye, hogy az, aki alkalmazza, maga is eltéved a ködben."

"Mindenki a maga baklövéseit nevezi tapasztalatnak. /Wilde/"

"Mindegy, hogy melyik oldalon állsz, mindig találsz melletted olyanokat, akiket a másik oldalon szeretnél látni..."

"Ahogy megtanulod elfogadni azokat a dolgokat, amelyeken változtatni amúgy sem tudnál, lelki nyugalmad helyreáll."

"Szabad akkor leszel valóban, ha napjaid nem gond nélkül valók, sem éjszakáid nem szükség és bánat nélküliek, Hanem ha mindezek befonják életedet, és te mégis, mezítelenül és kötelékek nélkül fölébük emelkedsz."

"Egyetlen dolog van, mely erősebb, mint a világ minden hadserege, s ez a GONDOLAT, melynek eljött az ideje."

"Mi a halál? Az érzések közvetítette benyomásoknak, az ösztönök izgalmainak, az értelem tévelygéseinek és hozzá még a hitvány test kiszolgálásának megszűnte."

"A Reménynek és az Emléknek van egy közös lányuk, a neve Művészet, mely szállását messzire építette attól a vad mezőtől, ahol az emberek palástjukat a fa villás ágára háborús lobogóként akasztják."

"Az élet nagy bajai közé tartozik, hogy nincsenek vegytiszta, elnyűhetetlen érzelmeink. Mindig akad olyan, amit szeretünk ellenségünkben is, és persze olyan is, amit kedvesünkben nem kedvelünk. Az érzelmek ezen összekuszálódása tesz vénné bennünket, ráncolja szemöldökünk, és ez ás árkot szemünk köré. Ha oly tiszta szívvel tudnánk szeretni vagy gyűlölni, mint a Sidhe, a tündérszállás népsége, oly hosszú életűekké válhatnánk, mint ők. /Yeats/"

"A sors egy részeges szabász: amikor belevág a szövetbe, nem lehet tudni, zakó vagy nadrág lesz belőle."

"Amiről azt gondolod, hogy mások gondolják rólad, azt Te magad gondolod saját magadról."

"Ne tudja meg soha senki, ne lássák az emberek, hogy a szívnek megszakadni mosolyogva is lehet."

"A gravitáció nem tehető felelőssé, ha valaki szerelembe esik. /Albert Einstein/"

"Az út - hosszú keskeny földsáv, amely mentén eljuthatunk onnan, ahol elviselhetetlen, oda, ahová hiába megyünk."

"Aki őrült, annak nem az esze van oda, hanem az eszén kívül mindene..."

"Nehéz elhinni, hogy valaki igazat mond, ha tudjuk, hogy mi az ő helyében hazudnánk."

"...a halál se több, mint Szeretőnk szorítása: fáj, de mégis kívánjuk. /Shakespeare/"

"Ha le akarod győzni a félelmet, előbb tanulj meg félni önmagadtól!"

"A káprázatok párviadalában mindig az a fél kerekedik felül, aki a legvégén is meg tudja lepni a másikat. /Sinil Dialaid/"

"Amit örökül kaptál, az a tied: nem futhatsz el előle."

"Ne bolygass olyasmit, ami fölött nincs hatalmad! /Alyr Arkhon/"

"Cselekedni könnyű, nem tenni nehéz."

"A bukással senki sem dacolhat örökké."

"Új hibákat csak azután követsz el, ha beismerted a régieket."

"Nincs kegyetlenebb sors annál, mint amikor az ember rövid időre elnyeri, amire a leghőbben áhítozik, majd azonnal megfosztják tőle."

"A félelmet csak a holtak nem ismerik."

"Akik saját akaratukból járnak a halál árnyékában, azokban lobog legvadabbul az élet lángja."

"A halál pihénél is könnyebb, de a kötelesség nehezebb, mint egy hegység."

"Óvakodj a türelmes ember haragjától!"

"Ha nem hiszed, hogy minden nap nagyszerű próbálj egyet is ki hagyni. Élni születtünk nem az életre készülődni."

"Születni és meghalni lehet egy nap alatt - de élni nem. /Karinthy/"

"Ami nehéz, ahhoz kell egy kis idő, a lehetetlenhez valamivel több. /Nansen/"

"Oly sok fa törik le saját termésének súlyától, pedig a vad szelek sem bírták megroppantani."

"Bárminő titokra is bukkansz magad körül, ne feledd, a legfőbb titkokat tenmagadban leled!"

"Aki nem mutogatja magát - ragyogni kezd. Aki nem dicsekszik - sikeres lesz. Aki nem követel tiszteletet, azt elfogadják vezetőnek. Aki nem küzd senkivel, azzal senki sem képes megküzdeni."

"Az ember akkor öregszik meg, amikor a siránkozás lép az álmok helyébe."

"Beszélni kell, mert a hallgatásnak egész fészekalj rút, fekete kisgyereke születik: a félreértés, a sértődés, a megbántott önérzet, a kétely."

"Igaz barát az, aki akkor jön be az ajtón, amikor mindenki más kimegy."

"Az idő az, ami megakadályozza, hogy a dolgok egyszerre történjenek."

"Én élem is, álmodom is azt a világot, Amelyik csordultig van szeretettel, S hol mindannyian békében élhetünk."

"Ember embernek farkasa."

"Az ember az egyetlen olyan állat, amely képes elpirulni - és amelynek meg is van erre az oka."

"Szabaddá válunk, mert nem kényszerülünk rá, hogy csupán azt érezzük, amire megtanítottak."

"Nem könnyebb a nehéz helyzeteket elkerülni, mint szembenézni velük."

"A gondban lévő ember segítésének egyik legjobb módja egyszerűen vele lenni."

"A tigrist a vadászat előtt gondolatban el kell ejteni, a többi csak formalitás. /Konfuciusz/"

"Szeretni annyi, mint sebezhetővé válni. Bárkit szeretsz, a szíved bizonyára elszorul és esetleg meg is szakad. Ha biztos akarsz lenni abban, hogy sértetlenül megőrzöd, nem szabad odaadnod senkinek. Gondosan csomagold be hobbikba és apró élvezetekbe; kerülj minden bonyodalmat, biztonságosan zárd be önzőséged ládikájába vagy koporsójába. És abban a ládikában a szíved elkezd változni. Kemény, törhetetlen és visszalágyíthatatlan lesz."

"Tévedni emberi dolog, beismerni emberfeletti, ragaszkodni hozzá bűn."

"Aki másokat ismer, okos. Aki magát ismeri, bölcs. Aki másokat legyőz, erős. Aki önmagát legyőzi, hős."

"Örök életet élsz velem, Vár ránk a kéklő végtelen, Mert a sors egymásnak szánja, Kiket összeköt a szerelem."

"A rossztól sokat szenvedünk, de nagyon sokat is köszönhetünk neki."

"Én alkottam én teremtettem. Vérben szültem, könnyben temetem. Remegő kézzel lehajtott fejjel Az elmúlás ágyát reszketve vetem meg (Christian Epidemic)"

"Nos.. szavamra... a magasztos bókra alacsony, a ragyogó bókra sötét, a hatalmas bókra kicsike. Annyit azért meg kell adni, hogy ha másmilyen volna, mint amilyen, egy csöppet se volna tetszetős, de mivel olyan, amilyen: úgy tetszik, nem tetszik. /Shakespeare/"

"A remény valódi kezdetei ott tűnnek fel, ahol az elkeseredés és kétségbeesés kísért."

"A fiatalság nem erény és az öregség nem betegség."

"Amennyiben a matematika törvényei valóságára vonatkoznak, nem tévedhetetlenek. Amennyiben tévedhetetlenek, nem a valóságra vonatkoznak."

"Az időnek egyetlen oka van: minden nem történhet egyszerre."

"Minden kijárat egyben bejárat valahova."

"Ki eltörsz egy tárgyat, hogy megtudd, mi az, letértél a bölcsesség útjáról"

"Ne szabadítsd meg a tevét a púpjától: talán épp teveségétől szabadítanád meg."

"A macska vendég a háznál. A kutya családtag."

"A boldogság keresése a legfurcsább kifejezés, mert ha célként keresed a boldogságot, sosem fogod megtalálni."

"Panaszkodtam, hogy nincs cipőm, amíg nem találkoztam valakivel, akinek nincs lába."

"A szív üres, a szó néma, csak a vér beszél"

"Embernek lenni nagy betegség. És gyógyíthatatlan is."

"Ha az ellenséged hibázott, az még nem jelenti azt, hogy igazad van."

"Igaz tény: képzeletünk még a rabságban is szabad marad."

"Színház az egész világ! /Shakespeare/"

"Az állat, ha valamire szüksége van, tudja, hogy mennyire van szüksége; az ember, ha valamire szüksége van, a mértéket nem ismeri."

"Az élet rögös útján a barátok a lengéscsillapítók."

"Mindegyik ember lelkében dal van és a saját lelkét hallja minden dalban! És akinek szép a lelkében az ének, az hallja mások énekét is szépnek."

"Az idő múlik, az ember feled. De azt sosem feledi, kit igazán szeret. Azt nem mondom, hogy gondolj rám. Hisz hiába is mondanám, hisz ha arra érdemes vagyok, emlékezetedben maradok!"

"Álmot ne szőj és ne várj csodát, a csúcsra nem jut mindenki fel, de talán nem küzdünk hiába, az élet szép, csak bízni kell."

"Hát sose légy reménytelen... Kövessünk el bár száz hibát, a győztes az lesz -higgy nekem!-, kit jó szándék hajt s értelem, és helyrehozni nekilát"

"A boldogságot nem lehet ajándékba kapni, egyetlen titka van: adni, mindigcsak adni! Jó szót, bátorítást, mosolyt, hitet és sok-sok önzetlen, tiszta szeretetet!"

"Az álmatlanság miatt semmi sem valódi. Minden távoli. Minden másolata a másolat másolatának."

"És akkor... történt valami. Elengedtem magam. Nagyon jól esett. A feledés homálya. Sötét, csöndes és befejezett. Ráleltem a szabadságra. A teljes reménytelenség volt a szabadság."

"Minden este meghaltam. És minden este újjászülettem. Feltámadtam."

"Ha más időben és helyen ébredsz, más emberként is ébredsz? Akárhova utazom, az élet piciny. Egyszeri cukor és tejszín. Egyszeri vaj. Akikkel a repülőn találkozom... azok is egyszeri barátok. Felszállunk, leszállunk, s a kettő közti idő a miénk."

A múlt halkan búcsúzott,
A jelen becsukta mögötte az ajtót,
Majd csendben lefeküdt
És a jövőről álmodott.

A szerelem nem egy program, hanem egy mindent letisztító, elsöprő és felüdítő érzés! Egy komoly gyomorgörcs, ha meglátod a Másikat, egy fájdalom, ha nem találkozhatsz Vele és a föld felett jársz, ha melletted van!

'Túl vagy rajta véget ért
Mint ez a dal és jön egy másik
Így van ez veled is
Rátalálsz a következő lehetőségre
Légy türelmes de vigyázz, lehet hogy semmit sem ér.'

'... Szeretni annyi, mint vállalni a legnagyobb kockázatot.
Jövőnket és boldogságunkat adni valaki kezébe.
Engedni, hogy kétkedés nélkül bízzunk valakiben.
Elfogadni sebezhetőségünket.
Én pedig szeretlek.'

(Helen Tomson)

"Játék az élet, a halál komoly.
Láttára megfagy tréfa és mosoly."
(Komjáthy Jenő: gondolatok a halálról)

"Mi a halál? Ki mondja meg nekem?
Az élet véges, míg ő végtelen."
(Komjáthy Jenő: Gondolatok a halálról)

"Minden ember annyit ér, amennyit tud."
(Gárdonyi G.: Isten rabjai)

"Különbözöm, tehát vagyok!"
(Ignotus: olvasás közben)

"Gentleman az olyan úriember, akinek akkor is igaza van, amikor hazudik."
( Móra Ferenc: Bolondságok, enyimek is, máséi is)

"Mindenki úgy él, ahogy tud, nem úgy, ahogy szeretne."
(Móricz Zs. Boldog ember)

"Azért tanítottak meg beszélni, hogy könnyebben ki tudd fejezni magad! Miért nem élsz ezzel a nagy lehetőséggel? Nehéz a gondolataidban olvasni és nem biztos, hogy amit gondolsz, azt a másik is annak látja, aminek te hiszed."
(?)

"A tükröd leszek, hogy lásd ki vagy, ha nem látnád."
(Jim Morrison)

"Kevésbé szeretünk amikor megtudjuk, hogy szeretnek minket, mint ahogy jobban szeretünk, amikor rájövünk arra, hogy kevésbé szeretnek minket, semmint képzeltük."

"Azt mondják, csak egy fiatal bolond lehet olyan bolond, mint egy öreg bolond. De a fiatal bolondnak előbb fel kell nőnie, hogy öreg bolond legyen és lássa, milyen átkozottul bolond volt fiatal korában."
(Harold MacMillan)

"Embernek lenni nehéz, de másnak lenni nem érdemes"
/Albert Schweitzer/

Az ember rájön, hogy amint megváltoztatja gondolatait a dolgokról és más emberekről, a dolgok és más emberek megváltoznak vele szemben... Az ember nem azt vonzza, amit szeretne, hanem ami rá hasonlít... Az istenség, amely sorsunkat alakítja, mi vagyunk. Saját magunk... Amit az ember elér, az gondolatai egyenes következménye... Csak akkor emelkedhetünk fel, győzhetünk es lehetünk sikeresek, ha gondolatainkat is felemeljük...
(Dale Carnegie: Sikerkalauz II.)

Két dologra kell törekednünk életünkben: először arra, hogy megszerezzük, amit akarunk, másodszor arra, hogy élvezzük. Csak a legbölcsebb emberek érik el a másodikat.
(Dale Carnegie: Sikerkalauz II.)

Kötelességed minden életben egy van csupán: Légy hű magadhoz. Olyan gond nincs, amely ne hozna kezében ajándékokat neked. A gondokat azért keresed, mert szükséged van ajándékaikra. Azért létezem, hogy úgy éljem az életemet, ahogyan nekem örömet okoz. Amit a hernyó a világ végének tekint, azt a mester pillangónak nevezi.
(Richard Bach: Illúziók)

Az az ember, akit bennem szeretsz, természetesen jobb nálam: én nem olyan vagyok. De te szeress, és én majd igyekszem, hogy jobb legyek önmagamnál.
(Prisrin)

"... az, hogy én ki vagyok, attól függ, hogy te minek akarsz látni engem."
(Dan Millmann: A békés harcos útja)

"A rendetlenség egyik nagy előnye, hogy izgalmas leletekre bukkan az ember."
( A. A. Milne)

"Ne add fel az álmaidat és az ábrándjaidat. Ne engedd, hogy az élet elvágja a zsineged, mielőtt felorsóznád azokat az álmokat... tartsd feszesen ... ... és orsózz .... ne add föl .... kapaszkodj bele a hálóba ... , s ha a már benne lévő álmok kiszökkennének, ugorj a vízbe és ússzál utánuk az életed kockáztatásával is.... de ne engedd őket elszökni... "
(Justin Daniels)

“A szeretet hosszútűrő, kegyes, a szeretet nem irígykedik, a szeretet nem kérkedik, nem fuvalkodik fel. Nem cselekszik éktelenül, nem keresi a maga hasznát, nem gerjed haragra, nem rójja fel a gonoszt. Nem örül a hamisságnak, de együtt örül az igazsággal. Mindent fedez, mintend hisz, mindent remél, mindent eltűr.”

“Amit szeretsz, szabadon kell engedni. Ha visszajön hozzád, a Tiéd, ha nem jön vissza, akkor sohasem volt a Tiéd.”

“A gyermekségedet dugd a zsebedbe és fuss el: mert ez minen, amit megtehetsz.”
(Reinhardt)

“Nem feledkezhetünk meg soha arról, hogy kik vagyunk, és hogy hol vagyunk...”
(Revans c. film)

“Békés élet, - hosszú élet. Ha élni akarsz, hagyj másokat is élni.”

“Ha elhal a dal, oltsd el a fényt. A zene örök jó barát, táncolj, ha mersz a tűzön át. A zene örök jó barát, míg a vég tör át!”
(Morrison)

“Csak a reménytelen szerelmes tudja, hogy mi a szerelem.”

“A szerelem nem okoskodik. Ha okoskodik, nem szerelem többé.”

<